1939. július 29-én születtem Székesfehérvárott. Édesapám a II. Világháborúban elesett. Édesanyám kettőnkkel maradt magára,  majd nevelőapánk lett dr. Auer György, aki meghatározó személyiség volt életemben.

Iskoláimat szülővárosomban kezdtem, majd 1955-ben el kellett szakadjak a Ciszterci Gimnáziumtól és a debreceni Tóth Árpád Gimnázium tanulójaként érettségiztem 1957-ben. Szüleim, és szüleim társaságának hatására az orvosi pályát választottam. Ebben egy országos tanulmányi verseny is segítségemre volt.

Kisgyermekkorom óta vonzottak a lovak és a ceruzák. Egy székesfehérvári rajztanárom meghatározó volt festői karierem elindulásában.

1962-ben kötöttem házasságot Adriány Orsolyával, majd született két lányom, Orsolya és Uzonka.

1964 óta élünk Kabán, ahol 45 évig háziorvosként dolgoztam, szolgáltam. Közben gyermekeink kirepültek. MIndketten a pedagóguspályán találták meg hivatásukat.

Fiatalként NB-I-es röplabdás voltam. A 70-es évektől aktívan lovagoltam. Magas szintre jutottam önerőből, hiszen Kabán edző nem segítette munkámat. Számos versenyen vettem részt, nem kis sikerrel.

Néhány évvel ezelőtt, talán lányaim unszolására, ismét kezembe vettem az ecsetet és festeni kezdtem. Rám jellemző módon ezt sem vettem félvállról. Nagyon fontosnak tartom, hogy amit csinálok, azt tökéletesen csináljam. Nem fogadom el a gyenge megoldásokat. Számomra a festészet, a rajzolás a természet megmutatását jelenti.  Sok-sok könyv, album tanulmányozása, kiállítások végig böngészése,- ha kell nagyítóval -, a szakmai alapja mai tudásomnak.

Már két éve nem dolgozom orvosként. De ez nem jelenti, hogy nyugdíjas éveim unalmasan telnének. Még azt sem jelenti, hogy csak a festészetnek élnék. Tagja vagyok számos társadalmi csoportnak: többek között a Vitézi rendnek, a Szentkorona Társaságnak. Vezetem a Kabai Alkotókört.

Nagyon fontosnak tartom, hogy értelmiségiként felelősséget válalljak és dolgozzak hazámért, a közösségeimért.

Festői munkámat számtalan kiállítás, verseny jelzi.

Versenyeredményeim között kiemelkedő az a londoni verseny, amelyen a Ne! című képemmel pasztell kategáriában első helyezést értem el az emlőrák elleni küzdelem jegyében rendezett nemzetközi versenyen.